Hagyd a dagadt ruhát másra! – ekönyv

(1 vásárlói értékelés)

4990Ft

Vidi Rita nem lacafacázik: mindenféle időgazdálkodási trükkök puritán felsorolása helyett komplett ideológiát ad át azoknak a gondolkodni szerető nőknek, akik több szabad időre vágynak (nem szabadidőről beszélünk).
A fejezetek jól kitalált logika mentén vannak felfűzve, és minden, az olvasói fejekben felbukkanó kérdésre megadják a választ: nemcsak a hogyanokra, hanem a miértekre is, miközben leszámolnak a tévhitekkel, és örökre száműzik a gondolkodásodból a lejárt dogmákat.
Ezen könyv elolvasása után nemcsak több időd lesz, de tudatosabb és okosabb is leszel, ráadásul a ráncaidra is jó hatással lesz.

A könyv terjedelme 222 A5-ös oldal.

Tartalomjegyzék:

Annyit ér, amennyit befogadsz

Előszó

1. Az élet pénz

2. Energiavámpírok

3. Szeresd meg!

4. Ne halogass! (na peeersze, mondani könnyű)

5. Hogyan alakítsunk ki új szokásokat?

6. Pontosság fél egészség

7. Az utolsó pillanat csalóka varázsa

8. Akard! A “szeretném” kevés

9. Létezik szabad akarat?

10. A listák mestere

11. A nagy dobás

12. A dimenzióváltás művészete

13. Munkában

14. Nekem azért nem fog sikerülni, mert…

15. Nem akarom, hogy megváltozzon az életem

16. Kitárul a lehetőségek kapuja – otthoni- és távmunka

17. A lényeg

18. Le a dogmákkal!

19. Rita története

20. Hány árnyalata van a szürkének?

21. Időgazdálkodási ellenőrzőlista

A szerzőről

Irodalomjegyzék, javasolt olvasnivalók

Kinek való a Hagyd a dagadt ruhát másra! – Női Időgazdálkodás könyv?

Azoknak, akik

  • nem akarnak ezer felé szakadni és korán belehalni,
  • az élet minden területén maximálisan akarnak teljesíteni,
  • elég időt akarnak tölteni a szeretteikkel,
  • akiknek sok a dolguk és mind fontos,
  • úgy érzik, hogy többre hivatottak, mint búgócsigaként pörögni a munka, a család, a háztartás, és a szusszanásnyi szabadidő között.

A Hagyd a dagadt ruhát másra – Női Időgazdálkodás könyvből megtudhatod,hogyan lehet mindezeket összeegyeztetni, egyensúlyba kerülni, a harmóniát megteremteni.

Miről NEM szól a könyv?

Ez a könyv nem szól menedzserszoftverekről és nem külföldi rendszerek adaptálása. Ez a könyv a mai magyar valóság, az a valóság, amit a nők itt és most megélnek és megtapasztalnak.

Rendeld meg most, és mondj örökre búcsút az időhiánynak, a túlhajszoltságnak és a fáradtságnak!

Leírás

 

Kinek való a Hagyd a dagadt ruhát másra! – Női Időgazdálkodás könyv?

Azoknak, akik

  • nem akarnak ezer felé szakadni és korán belehalni,
  • az élet minden területén maximálisan akarnak teljesíteni,
  • elég időt akarnak tölteni a szeretteikkel,
  • akiknek sok a dolguk és mind fontos,
  • úgy érzik, hogy többre hivatottak, mint búgócsigaként pörögni a munka, a család, a háztartás, és a szusszanásnyi szabadidő között.

A Hagyd a dagadt ruhát másra – Női Időgazdálkodás könyvből megtudhatod,hogyan lehet mindezeket összeegyeztetni, egyensúlyba kerülni, a harmóniát megteremteni.

Miről NEM szól a könyv?

Ez a könyv nem szól menedzserszoftverekről és nem külföldi rendszerek adaptálása. Ez a könyv a mai magyar valóság, az a valóság, amit a nők itt és most megélnek és megtapasztalnak.

Rendeld meg most, és mondj örökre búcsút az időhiánynak, a túlhajszoltságnak és a fáradtságnak!

Tartalomjegyzék:

Annyit ér, amennyit befogadsz

Előszó

1. Az élet pénz

2. Energiavámpírok

3. Szeresd meg!

4. Ne halogass! (na peeersze, mondani könnyű)

5. Hogyan alakítsunk ki új szokásokat?

6. Pontosság fél egészség

7. Az utolsó pillanat csalóka varázsa

8. Akard! A “szeretném” kevés

9. Létezik szabad akarat?

10. A listák mestere

11. A nagy dobás

12. A dimenzióváltás művészete

13. Munkában

14. Nekem azért nem fog sikerülni, mert…

15. Nem akarom, hogy megváltozzon az életem

16. Kitárul a lehetőségek kapuja – otthoni- és távmunka

17. A lényeg

18. Le a dogmákkal!

19. Rita története

20. Hány árnyalata van a szürkének?

21. Időgazdálkodási ellenőrzőlista

A szerzőről

Irodalomjegyzék, javasolt olvasnivalók

Olvass bele! – Íme az első “néhány” oldal a könyvből

Azoknak a lányoknak, nőknek, asszonyoknak ajánlom ezt a könyvet, akik a saját életükben mernek igazi HősNők lenni.

Annyit ér, amennyit befogadsz

Instrukciók az olvasáshoz

Ildi, mint oly’ sokan előtte, és mint annyian majd utána, letette az éppen kiolvasott könyvet maga mellé a kanapéra, belekortyolt a már réges-régen kihűlt zöld teájába, és erre gondolt:
– Pff, ezt akár én is írhattam volna. Semmi újat nem mondott.

Minden könyv annyit ér, amennyit a magadévá teszel belőle. Minden információ minőségét meghatározza a befogadó hozzáállása. Ebből a könyvből csak akkor tudsz hasznot húzni – márpedig mi másért lennénk most itt, ha nem azért, hogy neked kedves Olvasóm, hasznod származzon belőle? -, ha kellőképpen nyitott vagy, ha megvan a problématudatod, és ha elkötelezed magad amellett, hogy akár apró trükkök bevetésével, vagy akár nagy horderejű módszerek alkalmazásával, de végre kezedbe veszed az életed irányítását, és jó irányba befolyásolod a körülötted zajló eseményeket.
Minden nőnek megvannak az apró bizonytalanságai, nyugtalanságai, diszkomfort érzései. Minden élethelyzetben adódnak problémák, és még a legoptimistábbakkal is előfordul, hogy sötéten látják a dolgokat, mert úgy érzik, hogy nem ők irányítanak. A kontroll elvesztése még az elnyomó diktatúrákban is megengedhetetlen az egyének számára, hát még demokráciában! Ha eddig még nem hallottál volna róla: a sorsodért te vagy a felelős. A teljes életutadért, amit visszanézve láthatsz, és a jövődért is.
Ez a könyv nem való azoknak, akik másokra mutogatnak, önmagukat szentként vagy mártírként beállítva. Ez a könyv helyenként, eltérően a megszokottól, kissé szókimondó, hiszen nem titkolt célom, hogy mire a könyv végére érsz, addigra kész tervekkel legyél felvértezve a változásokkal kapcsolatban.

Ildi hiába gondolja azt, hogy azt a bizonyos könyvet ő is írhatta volna, ő is meg tudta volna írni, mert leginkább NEM ÍRTA MEG.
Hiába gondolja azt is, hogy a könyv számára semmi újat nem mondott, ha csak a tudás az övé, a gyakorlati tapasztalatról pedig semmilyen fogalma nincs.

Mindnyájunkban él egy Ildi…

Mindenkinek van az agyában egy Ildi, aki jobban tudja bárki másnál, aki már mindent tud, ellenben semmit nem valósít meg, és mindnyájunkban ott dolgozik egy Ildi, aki azzal kezdi a mondanivalóját, hogy „pff”.

Nyugodtan készíts ide magad mellé egy csésze teát, vagy egy nagy bögre kávét, de mindenképp készíts fehér lapot, és tollat a jegyzeteléshez, amikor ezt a könyvet olvasod. Garantáltan lesznek olyan tippek és módszerek a könyvben, amik telibe találnak majd, hát tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy felírod, feljegyzed ezeket, hogy a könyvben, sorban haladva, egyre újabb módszereket és nézőpontokat felfedezve, ne sikkadjanak el a jó ötletek, amik – teszem azt – a könyv elején jutottak eszedbe. Minden tippemet úgysem tudod alkalmazni, hiszen mindannyian különbözünk egymástól, tehát az nem lehet célod, hogy a könyv fejezetein végighaladva majd minden trükköt bevetsz egymás után, és akkor majd jó lesz…

Maradj önmagad, és válogasd ki magadnak a neked tetsző időgazdálkodási alapelveket és módszereket, aztán pár hónap múlva lapozd újra a könyvet, és próbálj ki más módszereket is, amik esetleg első olvasatra nem tetszettek, vagy nem tartottad hozzád passzolónak ezeket.

Ha most nem tudsz átütő erejű változást elérni ezzel a könyvvel az életed irányításában, vagy a közérzetedben, akkor az nem a te hibád, és nem is a könyvvé. Csak az időben nem akkor jelent meg számodra az információ, amikor a legjobb lett volna, de ezt lehet orvosolni: tedd félre, és el fog jönni az a pillanat, amikor teljes szívvel és lélekkel át tudod érezni a könyv mondanivalóját és üzenetét. Ehhez kívánok jó egészséget, és hosszú, boldog életet – vagyis sok időt!

Szeretettel,
Vidi Rita
Ui.: Ildim öleli a te Ildidet!

Előszó a második kiadáshoz
(Ígérem, utána már csak a lényegre szorítkozunk!)

A 21. század a nők évszázada, mondják ezt nálam sokkal okosabb emberek. Általában azoknak szokták „kiutalni” az egyes évszázadokat vagy évtizedeket, akiket a marketingesek éppen nagyon szeretnek. A marketingesek most a nőket szeretik nagyon. Sorra készülnek a tudományosabbnál tudományosabb, döbbenetesnél döbbenetesebb kimutatások, amelyek szerint a nők hozzák a döntések 80%-át! Sőt, a vásárlási döntések szinte 100%-át a nők hozzák meg, még olyan esetekben is, amikor a férfi vásárol. Hűha!
De érdekes. Létezik, hogy erről eddig csak mi, nők tudtunk?

A nők évszázada lenne? Nekem nem tűnt fel különösebb változás az elmúlt 13 évben, mióta új évszázadunk, sőt, új évezredünk van (tényleg, miért nem adják nekünk az egész évezredet? Ilyen smucig bandát!).
Nincs változás a fejekben, nincs változás a gondolkodásmódban, és pláne nincs változás a szív legmélyén.
A legtöbb nő ugyanazt akarja, mint 10 éve, 20 éve, 120 éve: teljes egészében nőnek lenni.
Ne akarjanak akadályozni a nőiségben, ne akarják előírni, hogy rossz-e nekünk, vagy éppen jó, ne támogassanak különösebben, de ne is állítsanak borzasztóan nehéz választások elé!
Ne kelljen választanunk a családunk VAGY a karrierünk között, ne kelljen választanunk a párkapcsolat VAGY a szingliség között, egyáltalán kelljen választanunk.
Legyen lehetőség választani, de ne KELLJEN.
Ne legyenek kategóriák, amikbe minden nőt bele akarnak passzírozni, és ha valaki többe is illik, akkor az már gyanús, illetve, ha egyikbe sem illik, akkor az még gyanúsabb.
Miért nem foglalkoznak ugyanennyit a férfiszerepekkel? Az rendben van, hogy mi nők bármire képesek vagyunk, de ez miért téma?
Főleg-főleg és sőt-sőt ne legyen FÉRFIAK témája a nők helyzete!
Nem tudom, ki hogy van vele, de nagyon rosszul esik, mikor tévében/rádióban/újságban nyilatkozó úriembereket hallok nőkről beszélni, okoskodni.
Mikor a nagylányomat, Margarétát szültem, és a tágulási szakasz legvégén voltam, amikor már egymást érik a fájások, és úgy érzi az ember lánya, hogy egy összefüggő fájdalomzuhataggá vált az egész teste és a lelke is, és ezt szóvá tettem az éppen arra járó fiatal szülészorvosnak, akkor kedvesen rám nézett, és így szólt:
– Nem fájhat az annyira…
Hirtelen magamhoz tértem, mert abban a pillanatban, ahogy ezeket a szavakat kimondta, éppen elmúlt a legutóbbi erős fájás, és nem bírtam ki, vettem végre egy nagy levegőt megkérdeztem az orvost:
– Ne haragudjon meg a kérdésemért, de hány gyereket szült már?
Az orvos legyintett, majd nevetve odébb ment. Öt perc múlva nem nevetett, mikor megindultak a tolófájások. Akkor már elhitte, hogy annyira fájt…
Ez csak egy kedves, aranyos, vicces történet arról, hogy férfiak azt hiszik, hogy tudják, hogy min megy keresztül egy nő, élete során. Nemcsak a szülés fájdalmait nem tudják elképzelni, de azt sem, hogy milyen érzés órákon át trécselni a barátnőkkel, hogy milyen megfelelni a munkahelyi kihívásoknak, milyen egyszerre több helyen is teljesíteni, milyen agyban húsz féle dolgot egyidejűleg lemodellezni; és sorolhatnám, hogy mennyi mindent nem tudnak a férfiak rólunk, nőkről. Nem azért, mert nem akarják tudni, megérteni, hanem mert képtelenek rá.
Ezt mi belátjuk, elfogadjuk. Szeretném már azt is látni, hogy ők, férfiak is belátják, elfogadják, és a nők kezébe adják a nők sorsa fölött való döntés jogát.

Csakhogy máris itt van a kérdőjel: hol vannak a nők?
Annyira leköt mindenkit a lavírozás a női lét különböző területei között, hogy elfelejtünk kiállni magunkért?
Igen.
Egyrészt kiállnak a férfiak, ezért mi úgy gondoljuk, hogy nekünk már nem kell. Másrészt annyi a dolgunk, hogy hú, hát ki sem látunk belőle. Mindegy, hogy kismamák vagyunk, vagy nagymamák, beosztottak, vagy főnökök, munkanélküliek, vagy híres vállalkozók, pont a saját érdekeinkért nem akarunk kiállni. Minek…
Tételezzük fel, hogy minek… Jól vagyunk. (A könyv végén látni fogod, hogy ez illúzió.) Elvagyunk. Európa szívében, elnyomás nélkül, demokráciában élünk. Küzdünk az egzisztenciánkért, az önmegvalósításért, a boldogulásért, egyrészt mindenki így él, másrészt nem érezzük rosszabbnak a helyzetünket a férfiakénál.
Pedig az…
És nem az a baj, hogy mi ezt nem érezzük, hanem az a baj, hogy semmit nem foglalkozunk azzal, hogy a lányaink hogy boldogulnak majd a jövőben, esetleg akkor, amikor mi már nem leszünk.
Mit tanítunk meg nekik ezzel a hozzáállással, ami most jellemző?
„Állj ki magadért kislányom, anyád is kiállt…” – ööö… vagy mégsem?

„Ez most hogyan jön ide? Én időgazdálkodni akarok!”

Elnézésedet kérem, hogy belecsaptam a húrokba, és rögtön olyan témával kezdtem, aminek látszólag semmi köze a könyvhöz. De mégis van.
Egyrészt ezt a részt még mindenki elolvassa – ha lelki füleiddel most halk kuncogásomat hallod, az nem a véletlen műve – másrészt pedig szeretek az olvasóimnak sokkal nagyobb távlatokat mutatni, mint amekkorát maguk elé mernek képzelni.
Azért írtam ezt a könyvet – és azért írtam át a második kiadást -, hogy több időd legyen ÖNMAGADRA.
Nem azért írtam, hogy több időd legyen halálra dolgozni magad.
Nem azért írtam, hogy még több munkát, rohanást, stresszt tudj belepasszírozni a napjaidba.
Hanem azért írtam, hogy egyre több időd legyen arra, hogy elgondolkodj olyan dolgokról, amikről még sosem volt időd gondolkodni, és több időd legyen olyan emberekkel beszélgetni, akik mernek gondolkodni.

Én a gondolkodó nőknek írok általában.
Mármint azoknak, akik képesek gondolkodni. És az sem gond, ha szeretnek is.
Szeretek támpontokat adni a gondolatokhoz, és szeretek kategorikusan kijelenteni olyat – például az időgazdálkodási módszerekről -, hogy ez jó módszer, az meg nem jó módszer. Ezt használd, azt meg ne használd.
Természetesen tiéd a döntés, és te tudod, hogy neked mi a jó, és, hogy titkon mire vágysz.

A Hagyd a dagadt ruhát másra! – című könyv első kiadásában még nagyon fontosnak tartottam tudatosítani azt, hogy a nők számára is adottak azok a lehetőségek, amik a férfiak számára, csak tudnunk kell élni ezekkel a lehetőségekkel. Azóta eltelt kereken négy év az első kiadás óta, és több ezer nővel kerültem kapcsolatba a könyvem által.

Rájöttem, mert a tapasztalat, vagyis az élet megtanított rá, hogy az tévedés, hogy ugyanazokat a lehetőségeket kívánjuk a magunk számára, mint amik a férfiak számára adottak. Nem akarhatjuk ugyanazt, amit a férfiak akarnak maguknak.
Nem azért, mert kevesebbek, gyengébbek, butábbak vagyunk, hanem azért, mert más MINŐSÉGŰEK vagyunk, mint férfitársaink.
Nem akarhat a körte alma lenni. Nem akarhat a fenyő tölgyfa lenni.

Ezért nem tartom helyesnek azt, hogy minden más minőségi mutatót félretéve kizárólag azzal foglalkozik minden média, fórum, platform, hogy a nőket a hátrányos helyzetükből kiemelje, és a férfiakkal egy szintre segítse. Nem azért vagyunk itt, hogy férfiakkal akarjunk egyenlők lenni, hanem azért, hogy abból hozzuk ki a maximumot, amire mi a legalkalmasabbak, legrátermettebbek vagyunk. Hogy mi az, ami nekünk, nőknek leginkább való? Bármi, csak ne a férfiakhoz mérjük és hasonlítsuk magunkat!

Vannak és lesznek helyzetek az életünkben, amikor csak férfiakhoz tudjuk viszonyítani magunkat, mert teszem azt, az a terület, amire bemerészkedünk, az teljesen el van férfiasodva. De nem vehetjük fel a kesztyűt úgy, hogy mi is férfivá válunk.
Abban hiszek, hogy az erősségeinket fejlesztenünk kell, a gyengeségeinket pedig el kell engednünk, ha lehet, teljességgel meg kell szabadulnunk tőlük.
Hogy mi a nők erőssége? Többek között a kommunikáció, az empátia, az odafordulás képessége, az alkotókészség, a kreativitás.
Egy olyan területen, ahol a férfiak „uralma” a jellemző, nekünk nőknek vagy nem kell beszállnunk a játékba, vagy a meglepetés erejével, a nőiességünkkel kell operálnunk.
Vállalkozói, üzleti körökben szerencsére egyre inkább terjed az a szemlélet, hogy mindegy mit csinálsz, csak csináld másképp, mint mások.
Ha ezt elfogadjuk, akkor pofon egyszerű a feladatunk: a férfias világban igen is merjünk végre teljes egészében nők és nőiesek lenni!
Ha sírnunk kell, sírjunk. Ha toporzékolnunk kell, toporzékoljunk! Ha egy pillanat alatt anyatigrissé kell válnunk a szende cicusból, akkor tegyük meg! Ha gondoskodni akarunk, gondoskodjunk! Ha pletykálni akarunk, akkor tegyük azt!
Még sosem lett boldog és sikeres olyan nő, aki férfi akart lenni ebben a világban. Mert az már nem nő. Az már férfi.

Az első kiadás óta azt is megtanultam a saját könyvemről, hogy a módszereknek és az elveknek egyensúlyban kell lenniük. Annak idején igyekeztem mindent átadni, közben ügyelve arra, hogy a könyv mérete ne haladja meg a könnyen emészthető mértéket, így néhány fejezetnél az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy túl hirtelen lett végük, vagy bizonyos részeik éppenséggel túl voltak ragozva. Az elvek néhol nem voltak részletesen kifejtve, néhány fejezetben pedig túlságosan hosszan taglaltam a mondanivalómat, persze csak azért, hogy nehogy félreértés essék.

Ebből a hibámból igyekszem tanulni, és ebben a második kiadásban jobban koncentrálok a tartalom harmóniájára, a fogalmazás pontosságára, és a túlzó jelzőktől is tartózkodni igyekszem.

Számtalan kellemes élményben volt részem olvasóimmal való találkozásokkor. Sokan kerestek meg személyesen, vagy levélben, hogy elmondják, milyen nagy változást hozott az életükbe a könyv. Köszönöm a rengeteg pozitív visszajelzést, és azt a kevés, de nagyon hasznos konstruktív kritikát is.
Egy valami nem változott az elmúlt négy évben: még mindig azt vallom, és úgy élek, hogy a nők bármire képesek. Egyedül is, összefogva is.
KÖSZÖNÖM, hogy most itt vagy, és olvasod, de legfőképp azt köszönöm, ha használod is!
Vidi Rita

A folytatás a könyvben, vedd meg most!

További információk

Formátum

EPUB, MOBI, Pdf

Hagyd a dagadt ruhát másra! – ekönyv termékről 1 értékelés

  1. Hős Izabella

    Én is, mint mindenki, küzdök az idővel. Ahogy öregszem, úgy tűnnek egyre rövidebbnek a napok, a hetek, az évek. A “dagadtruha” nélkül sosem érnék el semmit. Ez segített felismerni a gyengeségeimet, és ezekben fejlődnöm.

Mondd el a véleményed

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük